Diana Gabaldon Az Utazó Pdf Letöltés

Egy ujjával végigkövette a mintát. – Hogyan kell akkor szólítanom? – kérdezte végül halkan. – Csak nem nevezhetem MacKenzie–nek! A férfi szája sarka kissé felgörbült, ahogy a lányra nézett. Meglehetősen kicsinek látszott, ahogy ott ült magába roskadva, térdét átkarolva, lehajtott fejjel. Sóhajtott. – Nevezzen akkor Alexnek, hiszen az is az én nevem. Geneva szó nélkül bólintott. Haja tincsekben előrehullott az arcába, de Jamie jól látta szemének rövid felcsillanását, ahogy kikémlelt rejtekéből. – Rendben van – szólalt meg mogorván –, nézhet engem. – Letolta a laza térdnadrágot, vele együtt legyűrve a harisnyát is. Kirázta és gondosan összehajtotta őket egy széken, mielőtt elkezdte kioldani az ingét annak tudatában, hogy a lány figyeli, még szégyenlősen, de most már egyenesen. Valamiféle tapintatból szembe fordult vele, mielőtt levette volna az ingét, hogy még egy pillanatig megkímélje hátának látványától. – Ó! – A kiáltás halk volt, de elég, hogy megállítsa. – Valami baj van? – kérdezte.

Teljes

Teljes

Jamie becsukta a szemét és nagy levegőt vett. Hosszú idő maradt még hajnalig. – Azt hiszem, igen – válaszolta, és újra kinyújtózott a lány mellett. L – Jam… öhm, Alex… A férfi úgy érezte, mintha elkábították volna, nagy erőfeszítést követelt tőle, hogy válaszoljon. – Kisasszony? A lány a nyaka köré fonta a karját, fejét a válla hajlatába fektette, lélegzete melegen cirógatta a mellét. – Szeretem magát, Alex. Nehézkesen fölemelkedett annyira, hogy a vállánál fogva el tudja tolni magától a lányt, miközben lenézett a szürke őzikeszemekbe. – Nem – felelte, de gyengéden, a fejét rázva. – Ez a harmadik szabály. Nem kaphat többet egy éjszakánál. Nem szólíthat a keresztnevemen. És nem szerethet engem. A szürke szemek kicsit bepárásodtak. – De ha nem tehetek róla? – Nem szerelem az, amit most érez. – Maga is remélte, hogy igaza van, a saját és a lány érdekében is. – Csak az az érzés ez, amit a testében gerjesztettem. Erős érzés, és jó is, de nem ugyanaz, mint a szerelem. – Mi a különbség? Jamie kezével erősen megdörzsölte az arcát.

– Kezd megéhezni – suttogtam Franknek, aki bejött mögöttem, és a vállam fölött leste rajongó tekintettel a kicsit. – Inkább megetetem, mielőtt lefekszem, akkor utána reggelig alszik majd. – Hozok neked egy meleg italt. – Azzal eltűnt, ki az ajtón a konyhába, s közben én fölemeltem az álmos, meleg kis batyut. Még csak az egyik mellemet szopta ki, de jóllakott. Ernyedt, tejjel szegélyezett szája lassan elhúzódott a mellbimbómtól, és pihés fejecskéje súlyosan hullott vissza a karomra. Akármennyi finom rázogatás és szólongatás sem kelthette fel, hogy szopjon még a másik oldalról is, így végül feladtam és visszadugtam a kiságyába. Gyengéden ütögettem a hátát, míg végül egy halk, elégedett böffentés lebbent fel a párnáról, amit a tökéletes jóllakottság lassú, egyenletes légzése követett. – Mára már elaludt, igaz? – Frank föléje húzta a babatakarót, amit sárga nyuszik díszítettek. – Igen. – Visszaültem a hintaszékembe, lelkileg és fizikailag is túlságosan kimerült voltam, hogy újra felálljak.

Diana gabaldon az utazó pdf letöltés magyar
Diana gabaldon az utazó pdf letöltés free
Angol szavak kimondása
Xps szigetelő lap dance
Debrecen wesselényi utca
Diana gabaldon az utazó pdf letöltés gratis

Maga a seb gennyes volt; ahogy eloszlott a többi férfi szaga, ő is megérezte a gennyes váladék édeskés bűzét. Egy gyors golyó a fejbe mégiscsak sokkal kíméletesebbnek tűnt neki, mint a fertőzés általi halál fájdalma és delíriuma. Hallottam is a dörrenést?, tűnődött, aztán elkábult. Tüzes arca alatt a hűvös, döngölt föld olyan sima és enyhítő volt, mint az anyai mell. Nem aludt igazán, csak a láz okozta kábulatba süllyedt, de Melton hangja észre térítette. – Grey – szólt a hang –, John William Grey! Ismered ezt a nevet? – Nem – felelte az álomtól és a láztól megbicsakló nyelvvel. – Nézze, ember, lőjön le, vagy hagyjon békén, érti? Beteg vagyok. – Carryarrick mellett. – Melton hangja élesen, türelmetlenül csengett. – Egy fiú, egy szőke, tizenhat év körüli fiú. Az erdőben találkozott vele. Jamie hunyorogva nézett fel a kínzójára. A láz elködösítette a látását, de talán volt valami halványan ismerős a fölötte lebegő finom csontú arcban, azokkal a nagy, szinte lányos szemekkel. – Ó! – szólalt meg, elkapva egyetlen arcot az agyában szertelenül kavargó alakok áradatából.

– Á, szóval a nők felszabadításáról van szó! – Nem, egyáltalán nem – vágta rá Claire. – Pontosan ugyanolyan viselkedésmintákat láttam férfiak és nők között 1743–ban, mint amilyeneket most látni. Persze van némi különbség az akkori és a mostani között, de elsősorban nem az egymással szembeni viselkedésükben. Az asszony szemét a kezével beárnyékolva kinézett a tó sötét vizére. Lehetséges, hogy a vidrákat vagy az úszó fadarabokat figyelte, de Roger arra gondolt, hogy az a messze révedő tekintet valamivel messzebbre lát a szemközti part szirtjeinél. – Maga szereti a férfiakat, ugye? – kérdezte Roger csöndesen. – A magas férfiakat. Claire egy pillanatra elmosolyodott, de nem nézett rá. – Egyet – felelte lágyan. – Akkor el fog menni… ha megtalálom őt? – Egy kicsit abbahagyta az evezést, az asszonyt figyelte. Claire nagy levegőt vett, mielőtt válaszolt volna. A szél kipirosította az arcát, fehér ingének kelméjét az alakjára olvasztotta, kiemelve telt keblét és karcsú derekát. Túl fiatal özvegynek, gondolta, túlságosan szép, hogy kárba vesszen.

– Nos, ha bármi hasznát veszi, kisasszonykám, megkaphatja a préseket, szívesen odaadom. Kidobni szánnám őket úgyis. Biztosítottam Mr. Crookot, hogy nagyon örülnék a préseknek, és még jobban örülnék, ha megmutatná, hol lehet a környéken ritkább fajokat találni. Pár pillanatig élesen méregetett, oldalra billentett fejjel, mint egy kiöregedett szélkakas, de végül láthatóan meggyőződött az érdeklődésem őszinteségéről és megállapodtunk, hogy másnap reggel találkozunk, hogy szétnézzünk a közeli bozótosban. Frankről tudtam, hogy aznap Invernessbe készül, ahol a városházán szeretne megtekinteni pár feljegyzést, és megörültem, hogy immár meg tudom indokolni, miért nem tartok vele. Ami azt illeti, számomra egyik irat pont olyan, mint a másik. Nem sokkal ezután Frank lerázta magáról a tiszteletest, és Mrs. Baird társaságában hazasétáltunk. Én nem szívesen hoztam volna szóba  22  a lépcsőn talált kakasvért, de Franknek nem voltak ilyen gátlásai, és mohón érdeklődni kezdett a szokás hátteréről. – Gondolom, elég régi hagyomány – kérdezte, miközben egy bottal csapkodta az út menti növényzetet.

Az útkereszteződésnél álló Baragh Mhor, a pikt kő juttatta eszembe az ősi dolgokat. – Elfelejtettem! – kiáltottam fel. – Mutatnom kell neked valami izgalmasat. – Frank lenézett rám, és közelebb húzott magához. Megszorította a kezem. – Én is mutatok – felelte vigyorogva. – Te várhatsz holnapig.  48  Amikor viszont eljött a másnap, egyéb dolgunk akadt. Megfeledkeztem róla, hogy aznap Loch Ness szurdokába terveztünk kirándulást. Hosszú volt az út a szurdokig, és korán reggel indultunk, napfelkelte előtt. A fagyos hajnali indulás után kellemes volt elfészkelődni az autóban a takaró alatt, és érezni, ahogy visszalopakodik a meleg a kezembe és a lábamba. Vele együtt kellemes álmosság lepett meg, és egy csodálatosat aludtam Frank vállának dőlve. Az utolsó emlékem a sofőr fejének vöröslő körvonala volt a hajnali égbolt előtt. Kilenc után érkeztünk meg, és az idegenvezető, akit Frank rendelt, a tó szélénél várt minket egy kis vitorlással. – Amennyiben megfelel, uram, arra gondoltam, levitorlázunk az Urquhart kastélyig.

diana gabaldon az utazó pdf letöltés pdf

És egyébként sem láttam észrevehető nyomokat. Talán majd később visszajöhetnénk – feleltem, mert még mindig kíváncsi voltam a kék virágra. – Jó, rendben. – De Frank láthatóan minden érdeklődését elveszítette a kőkör iránt, most már csak a szertartás részletein gondolkozott. Az ösvényen lefelé végig kérdezgetett, biztatott, hogy amilyen pontosan csak tudom, idézzem fel a szavakat és a táncmozdulatokat. – Norvég – jelentette ki végül elégedetten. – A szavak ónorvégul voltak, ebben biztos vagyok. De a tánc... – csóválta a fejét elgondolkozva.  55  – Nem, a tánc sokkal ősibb. Nem mintha nem léteznének viking körtáncok – emelte meg a szemöldökét megrovón, mintha én arra céloztam volna, hogy nincsenek. – De azok a mozdulatok, meg a kettős vonal, az... hmm... olyan, mint pár minta a Serleg népének vázáin, ugyanakkor... A szokásos tudományos transzainak egyikébe esett, amikor se lát, se hall, csak időről időre motyog valamit magában. Ez csak akkor múlt el, amikor a domb lábánál váratlanul megbotlott valamiben.