Szép Kis India

Nem hazudok én neked! Mit is mondhatott erre az asszony? Szótlanul és csodálkozva szedegette a halakat. - Hagyd aztán most ezeket a halakat! Én majd szedem a fáról a lepényeket, meg van itt még néhány hal, te meg kapd el őket! - Lepény és hal a fán? Megőrültél? - Nem én őrültem meg, hanem te! Az előbb sem hittél nekem. Nem tűnt fel, hogy az éjjel lepényeső meg haleső volt? Jó csomó hal meg lepény fennakadt a fákon - ezzel Rámú felmászott a legközelebb eső fa tetejére. Dobálta az asszonynak az ételt a fáról, hogy az alig bírta kapkodni. Csodálkozott az asszony, de végül is elhitte az egészet. Elment Rámú a folyópartra, fogta a nyulat, és odavitte a feleségéhez: - Nézd, fogtam egy nyulat a folyóban. Nagy lakomát csapunk ma este. Süsd meg a nyulat a halakkal, ma jól bevacsorázunk! Meglepődött a nyúlon az asszony, de hát látta, hogy csak úgy, puska nélkül fogta az ura, így aztán ezt is elhitte. Rámú ezek után kiásta a fémládikát, és a feleséggel együtt hazabandukolt. Mikor az asszony megkérdezte, hogy mi van a ládikában, Rámú megmutatta.

India
Szép kis India- LEFOGLALVA - Meska.hu

India

:) Dalma kedves és gyors. Mindenkinek csak ajánlani tudom. " turidodi

Eladó ház csopak jófogás hirdetés feladás
India, régi gyűjteményből, -szép kis válogatás. - Vatera.hu
Hvg360 - Román lehetett Hunyadi János, de Kásler miniszternek ez nem tetszik
Falmatrica felhelyezése
Szép kis india news
Téli gumi 155 70 r134
A sas és a sárkány · Gömöri Endre · Könyv · Moly
Lego city játékok ára
Szeged sebészeti klinika

Szép kis India- LEFOGLALVA - Meska.hu

Felöltötte legszebbik ruháját, a kardot egy ezüst tokba helyezte, és elindult a királyi udvarba. Odaérve a király elé járult, és elibé tette az ezüst tokot. Mint mindig, a király most is hivatta Bakhsít. Bakhsí egy szempillantás alatt ott termett. Illedelmesen meghajolt a fejedelem előtt, majd szúrós szemmel végigmérte a kovácsot. Felkapta a kardot az ezüst tokból. A kard hüvelyét alaposan végigmustrálta, aztán kirántotta a kardot a hüvelyből, és a pengét az orra elé tartva, nagyot szippantva megszagolta. Alighogy megszagolta, finnyásan elcsavarja az orrát, és a királyhoz fordul: Fenséges bádsáh! Külsőre csinos ez a kard, de hitvány a vasa. Ezzel a kardot a kovács kezébe hajította. A kovács nagyon felmérgesedett a szívében. Szegény kovács ő, még ha akarná se tudná megvesztegetni a kardszakértőt. Szó nélkül, bánatosan bandukolt hazafelé. De ahogy hazaért, remek ötlete támadt. Új hüvelyt készített a kardhoz, teletömte méregerős őrölt feketeborssal, és visszadugta belé a kardot. Készített még egy az előzőnél is díszesebb ezüst tokot, aztán fogta a kardot tokostul, mindenestül, és elment megint a király udvarába.

Nahus király minden porcikájában reszketett félelmében a bölcs remete haragjától. Visszatért palotájában, és egész éjjel töprengett a megoldáson, de sehogyan sem jutott eszébe, miként is csillapíthatná le a haragvó Csjavanát. Már hajnalodott, és még mindig nem tudta, mi lehet az ára egy remetének. Látja akkor a király, hogy egy nemes bráhmana-pap érkezik a palotába. A papot Gávidzsálnak hívták. A király a pap lábai elé borult, és könyörögve szólalt meg: - Bölcsek legbölcsebbike! Nálad veszek menedéket! Csjavana vezeklő rettenetes haragjától óvj meg engem! Mikor a király felegyenesedett, Gávidzsál azt válaszolta: - Egyszerű bráhmana-pap vagyok. Nincs nekem elég eszem az államvezetés tudományához. De azért értem a világ dolgait. Könnyen megoldható a remete kérése. Csak egyetlen olyan dolog van égen és földön, aminek értéke vetekedhet Csjavanáéval. Nem más az, mint a szent tehén. A szent tehén-istennő és egy isteni bölcs egyaránt felbecsülhetetlen értékű, megfizethetetlen és felülmúlhatatlan.

Ilyen is, olyan is. Kötetünkben ebből a sokszínű kavalkádból próbálunk válogatni. Méghozzá - elkerülhetetlenül - európai szemmel, érzékenységgel, olykor értetlenséggel. Mellőztük a csak terjedelmes jegyzetekkel érthetőt; az indek által kedvelt melodrámát; a túl tömört; a túl terjengőset. Mellőztük a szanszkrit meseirodalom gyöngyszemeit, mivel nagy részük hozzáférhető magyarul, kiváló tolmácsolásban. Így az itt olvasható mesék csak egy piciny szeletét mutatják meg India soknyelvű meseirodalmának: forrásaink mind hindí nyelvű mesegyűjtemények voltak. De az indiai mesék szivárványának eme piciny szeletét talán kiegészíti a képzelet, és egyszer megpillanthatjuk teljes ragyogásában, pompás színeiben. Aztán meglepődve látjuk, hogy nem is szivárvány az, hanem Indra, az istenek királyának íja! Vagy mégsem? Tán egy tündérkirályleány szoknyácskájának libbenő pántlikája? Szivárvány (Málatí Sankar meséje) Nagyon régen, réges-régen történt, mikor Tündérországban még minden tejszínhab-szerű fehér puhaság volt.

Alig fért a bőrébe örömében. Gyorsan megismerték a piacolók, és látták hogy jól dolgozik. Már össze is gyűlt egy kis pénzecskéje, volt háza, kis vagyona, mikor eszébe jutott: - Most aztán jó lesz, ha észben tartom apám tanácsait! Alighogy ezt végiggondolta, azon kapja magát, hogy fogadást köt egy emberrel. Aki nyer, azé a másiknak bármely tulajdona. Méghozzá az, amihez először hozzáér, az az övé. Nem sokkal később megismerkedett egy lánnyal, akivel össze is barátkoztak. Az ember, akivel Víré fogadott, azt gondolta: - Rá kell jönnöm a turpisságra. Nagyon összemelegedtek azzal a lánnyal, majd tőle megtudok mindent. Elment a lány házához, mindenfélét beszélt neki, aztán a tárgyra tért: - Ha elmondod, hogy honnan szerez Víré ebben az évszakban görögdinnyét, adok neked egy rakás pénzt. Merthogy ez volt a fogadás. A lánynak jól jött a pénz, és mikor este elment Víréhez, ártatlan arccal azt kérdezte tőle: - Hogyan fogod megnyerni a fogadást? Honnan szerzel ebben az évszakban görögdinnyét? - Ne törődj vele, úgyis én nyerek.